Key Site

...vasárnapi, kék illatú, puha gyötrelem...

kattan, gyújt, szív, fúj...fekete, folyik, ízlel, keserű, kortyol, kilöttyen...szív, fúj...kézben tart, megbök, leesik... szürke, könnyű, szétesik, földrehull... szív, fúj... jobbra lép, balra lép, didereg...szív, fúj... kortyol... fekete, meleg...ajtó, kattan, nyílik, csapódik, zárul... köszön, ránéz, elfordul... jobbra lép, balra lép, didereg... szív, fúj... arréb... kattan, gyújt, szív, fúj... megbök, leesik, szív, fúj... toporog... szív, fúj... körbenéz, hunyorít... kortyol, szív, fúj, kortyol... megbök, leesik... szürke, könnyű, szétesik, földrehull... távolba néz, hunyorít, elmereng... messze... kiabál, sikít... szív, fúj... messze... szirénázik... kortyol... szív, fúj... leejt... vörös, vékony, apró, fehér... láb emel, letesz, rálép... fordul jobbra, balra... vörös fénycseppek... széthullik, repül... fekete, vége... elindul... köszön... ajtó, kattan, nyílik, csapódik, zárul... kop, kop, kop, kop, kop, kop, kop... megáll... kulcs... elővesz, csörög... betesz, fordít, kattan, nyílik, csapódik, zár... tükör... belenéz, igazít... sóhaj... fésül, akad, fáj... sminkel... fekete, lecsavar, kihúz... mozdít fel, le, jobbra, balra... visszatesz... mozgat... kihúz... mozdít fel, le, jobbra, balra... beletesz, becsavar, eltesz... jobbra lép... leakaszt... fehér, meleg... felvesz... czipzár... összeilleszt, felhúz, recseg... tükör... belenéz, igazít... sóhaj... ajtó... kattan, nyílik, csapódik, zárul... kulcs... elővesz... csörög... csörömpöl... betesz... fordít, kattan... kop, kop, kop, kop, kop, kop, kop... táska... nyikorog... czipzár... kihúz, recseg... kártya... elővesz, rátesz, csipog, levesz, továbblép... ajtó... kattan, nyílik, csapódik, zárul... kártya... eltesz, nyikorog... czipzár... recseg, behúz... kop, kop, kop, kop, kop, kop, kop, kop, kop... keres... nyikorog... kattan, gyújt, szív, fúj...szív, fúj... szív, fúj... keres, nyikorog... kattan, pattint, hideg... mar, édes, szénsavas... szív, fúj... kortyol... szürke, súlytalan, áttetsző, lebeg... repül... fölfelé száll... kortyol... megbök, leesik... szürke, könnyű, szétesik, földrehull... szív, fúj... kop, kop, kop, kop, kop, kop... szív, fúj... szürke, súlytalan, áttetsző, lebeg... körvonala elhalványul füstjében...

Hogy a fenébe tud ennyire hiányozni valami, ami nem is az enyém és nincs is hozzá közöm... vajon ő hiányzik, vagy hogy jobban érezzem magam???

Na új pasiügy... :S Volt szerencsém megismerni egy srácot, aki a szobatársam barátjának a szobatársa. Misinek hívják, és ugyanúgy beszél, kiejtés, hanglejtés, minden, mint az én volt Misim... Egész helyes srác, szimpatikus, minden ok vele. Nem gondoltam, hogy tetszek neki, és említették is, hogy összetörték a szívét és azóta nincs komoly kapcsolata senkivel, csak szex (miért is ne járnék így mindenkivel?)... Szóval csak bemutatták és ezen információk birtokában kb. ügyet sem vetettem rá. De ő se rám. Legalábbis azt hittem. Aztán egyszer csak udvarolgatni kezdett. De annyira diszkréten, hogy egy teljesen tapasztalatlan lánynak még az sem esett volna le, hogy ez tulajdonképpen udvarlás... :D

Következő nap felvett msnre, aztán iwiwre és elhívott a gólyabálba is. Kissé gyanakvóan álltam a dolgokhoz, ugyanis tudom mi van az összetört szívű fiúkkal... A gólyabált vissza is utasítottam, ugyanis baráti társasággal megyek és nem tudnám magam garantálni egész estére, meg amúgy is, ez így olyan hirtelen ért. De sebaj, moziba is hívott és azt el is fogadtam, gondoltam meglátjuk mi lesz, ugyanis leszkapcsolatomként emlegetett fiú, megint el van tűnve... :S Persze nem annyira, mint először, de találkozni nem hív és ez nyilván az ő baja. :)

A sztori lényege, hogy aznap még találkoztam Misivel, beszélgettünk vagy 30 percet és ezalatt olyan témákról, hogy mindenben megnyilvánult mennyire különbözünk. De ilyen nagyon alap dolgokban, amik egy kapcsolatnak tuti, hogy ingoványos talaj a későbbiekben. Ennek hangot is adtam, hogy nem illünk össze, mert más a világképünk. Mondta is rögtön, hogy megérti, hogy így a mozi meghívás is ugrott, de nagyon sajnálja, mert annyira akar...

Itt lett végem. Engem? Hisz nem is ismer... 2 éve csak komolytalan kapcsolatai vannak és most engem akar??? - na igen...jó helyen, jó időben...

Soha nem a ki számít, hanem a mikor. Bizonyára van, aki érti, hogy miről beszélek. Az, hogy egy amúgy komolytalan fiúnak egyszer csak nagyon komoly barátnője lesz és hirtelen fülig szerelmes is lesz és együtt is maradnak és sosem csalja meg, pedig egyébként kicsapongó az sosem a lánytól függ! Ezt nagyon keményen meg kell jegyezni. Sosem a ki számít... hanem, hogy az adott srác mikor érik erre meg. Lehet ezt nem szeretni, lehet tagadni is, de attól még igaz.

Sok srácnak volt már szerencsém számára jó helyen lenni, számára jó időben. De majdnem soha annál, akinél én is szerettem volna.

Márpedig az élet ilyen. Nem mi választjuk meg kinél... de egyszer csak eljön, hogy mindkét fél számára pont a megfelelő az idő és hely.

Az a baj, hogy a "nemleszkapcsolatom"-nál( :D ) akarok megfelelő lenni. Akarom, hogy kelljek. Hogy jobban akarjon,( és komolyan akarjon,)mint én őt valaha. De még nem jött el az időm...

Most leírnám egy ismerősöm pár sorát ide. Amennyire ráérez a problémára, az nagyon ott van. Egyet tudok vele érteni, nagyon... :(

" Minden klappol. Család, barátok, szerelem. Természetesnek tűnik. Aztán egyszer csak változnak a dolgok. Mindenki elmegy. Továbbtanulás. Szerelem? Jó amíg van. De kétélű fegyver… Azt hiszed: Ő az. Tényleg azt hiszed. De aztán vége. Nem egy három hetes kapcsolat. Már része az életednek. Furcsa, hogy nincs. Előveszed a telefont, írsz már egy sms-t neki, hogy mizu. Aztán észreveszed, hogy nincs is kinek. Hirtelen, mélyen, élesen beléd hasít. Egy villám, egy frontális ütközés. Röhögsz: „Jófiu, de kasu vagyok!” De ez nem boldog mosoly. Nagyon nem… Jól érzed magad. Nagyon is. Furcsának is találod, azt hitted rosszabb lesz. Aztán telik az idő. Rosszabb lesz… Folyton nézegeted. Pedig tudod, hogy az nem tesz jót. De akkor is… Nem bírod megállni. Már-már ellenőrzöd. Családi állapot nincs-e már újra kapcsolatban. Arra gondolsz: vajon Ő megnéz néha?  Elképzeled mással. Mással boldog. Nem veled. De a legszarabb; ez így helyes. Egyszerre düh, elkeseredettség. Felfogod: túllépett rajtad. Barátokkal beszélgettek egy-két sör mellett. Egy-két-három-négy-öt-hat-hét… Szóba jönnek a nők. Hallod a rosszabbnál rosszabb tapasztalatokat. Nem bántásból mondják. De azért bogár ül a füledbe. Lehet, hogy másért hagyott el? Talán megcsalt? Áá, Ő nem olyan. A szemedbe csak nem hazudott. De akkor is… Annyi ilyet hallani. Egy szilánk az agyadban. Megőrít. Nem sajnálod, hogy vége. Tényleg nem. Örülsz, hogy ismerted. De kegyetlenül hiányzik. Nem tudod magad mással elképzelni. Nem tudsz szebbet elképzelni. Pedig nem a legszebb a világon. Tudod, hogy vannak szebb nők. Sokkal szebbek is. Látsz is, ismersz is, nem is egyet. De nem hiszed el. Van akivel jobb is lenne. Nagyon jól tudod. De akkor sem hiszed el… Hiányzik a szerelem. Kellene valaki. De ki? Csak Ő kéne. Lehetne kisezer csajod. De akkor is… Többet nem akarsz szeretni. Aki szeret mindig rövidebbet húz. Ha nem szeretsz, nem tudnak megsebezni. Jó taktika. Annak tűnik. Tudod, hogy ott vannak a barátaid ugrásra készen. Ott a családod. Teérted. De akkor is… Hol szar kedved van, hol nagyon jó. Ez utóbbi egyre többször. Lassan. De egyre többször. Ha eszedbe jut Ő, fáj. Ha eszedbe jutottok Ti, mosolyogsz. Rakd össze… Ki érti? Semmi sem tart örökké. Pláne az első szerelem nem. 100000-ből egy igazán. De inkább most legyen ez, mint három, vagy öt év után. Egyre biztosabban érzed: jobb ez így. Fiatal vagy. Előtted az élet. De hiányzik… Még jó, szeretted. Még talán szereted is. Arra gondolsz: megérte? Meg bizony. De akkor is… Miért kapod ezt? Nem tudod. Kéne a szerelem, de félsz tőle. Hiszel benne, de gyűlölöd…Nem akarok jó ember lenni, jószívű, rendes, őszinte, hűséges, érzelmes. Bunkó, szemét, lenéző, hűtlen akarok lenni, mert nekik sosem fáj semmi, talán még sikeresebbek is. De úgysem fog menni. Ilyen vagyok. Sajnos ilyen. Mindig azok járnak jól akik nem érdemlik meg. Ezt nem fogom sosem megérteni."

Mindenki fordítsa le nyugodtan magának. Fiúként, vagy lányként, de mindenki, aki valaha csalódott, érti.

Olyan régen írtam, se idő, se energia és most azt sem tudom honnan is kezdjem.

Korábban emlegetett lesz-nemlesz kapcsolatom, hosszú várakozás után egyszer csak megkeresett msnen. Az mondjuk túlzás, hogy megkeresett, rám írt. A beszélgetésünkből kiderült, amit már eddig is tudtam. A kötöttségekhez nincs kedve. Az ő megfogalmazásában fél tőle. Elhagyta a barátnője, összetört a szíve és félti. Kicsit hiszem is, meg nem is... :D Ez jelenleg jó duma arra, hogy köszi szépen, nem akarok én senkit, remekül megvagyok egyedül, szabadon, stb. Másrészről meg valahogy igaznak tűnik az egész. Úgy érzem még mindig össze van törve, valószínüleg ritkán lesz szerelmes, de akkor nagyon. :) Nem mellesleg van valami, ami ijesztően megfogta bennem, ami azért legyezgeti az egom. :) Ezt egyébként nem nagyon mondja ki, vagyis már mondta vagy kétszer, de inkább csak érzem azon, ahogy viselkedik. Pl. spontán elkezd simogatni, vagy puszilgatni és mikor rájön hogy mit csinál és nem érti, hogy miért, hirtelen abbahagyja, néha még el is fordul, stb. :) És mondjuk kitől kellene jobban félnie, mint pont tőlem? - Alig ismer és vonzódik hozzám, bár nem akar; nem tudja megfogalmazni, mi fogta meg bennem annyira, hogy nem akar megbántani; szeret velem lenni; és ráadásul pont egy olyan lány vagyok, aki szintén nagy hullámvölgyön van/vagy talán még mindig nincs túl, nem tudja szerelmes vagyok-e még az előzőbe... sorolhatnám még, de most a lényeg nem is ez. Hanem az, hogy kimondta, amire már rájöttem, komoly nem, de a szex az azért jó lenne. Persze ezt nem így fogalmazta meg. Idéznem kellene a beszélgetésből, hogy ez átmenjen.

"-tudod.......én meg azért,mert nem akarlak bántani......félnék hogyha megtörténne,akkor...

- te nem érdemled meg,mert kedves lány vagy....

- de ha csak két fiatal jól érezné magát,akkr miért ne....

- egyszer vagy fiatal

- de tudom hogy te érzékeny lány vagy........"

Ezt ő írta, én pedig szimplán közöltem, hogy többre tartom magam. És tényleg. :) Bár azt állítja, hogy ő is ezt fogalmazta meg ezekkel a sorokkal. A lényeg annyi, hogy bár felbosszantott a dolog, nem ez volt félelmetes, hanem hogy gondolkozni kezdtem rajta. Mármint azon, hogy miért ne, hiszen fiatal vagyok és a többi. Valahogy mindig ott lyukadtam ki, hogy én akkor is értékesebb vagyok, tetszik, vagy sem. Aztán jöttek azok a szép kis filmes gondolatok, hogy jajj de hát, ha lefeküdnénk, rájönne, hogy mégjobban vonzódik hozzám, egyre többet keresne és végül még belém is szeretne... :D Nekem meg nyilván az egész nem jelentene semmit (na persze - pont nekem). :) Ha valaki látta már a Spanom csaja című filmet, lehet megérti mire gondolok. Annyi sok amerikai szart tömünk magunkba, hogy még bennem is felmerült ez a gondolat. :D Szépen fel is dolgoztam magamban, hogy már tényleg nem vagyok normális és két cigi után azt is bemeséltem magamnak, hogy nemhogy nem tündérmese az életem, még csak nem is hollywoodi film. :) Szóval megbeszéltem magammal, hogy végleg hanyagolom a témát, vele kapcsolatban. Aztán nem történt semmi, bár lemondtam a vele kapcsolatos reményeimről...:D Ez szándékszerűen irónikus próbál lenni. :) Rájöttem, hogy túlzottan vonzott a dolog, mert a kiugrást, a kapaszkodót láttam benne, a kilátástalan szerelmi bánatomra nézve.

Két nap múlva, újra megkeresett. Találkozni akart, csak úgy. Gondoltam, én ráérek, a törődést is roppant mód igénylem, szóval elmegyek. Marha jó volt. :) Nem volt bennem ez a megfelelni vágyás, sem pedig a megragadni az egyetlen esélyt érzés. Szóval tudtam spontán lenni, meg olyan, amilyen vagyok. Ez olyannyira bejött, hogy mégkevésbbé tudott tőlem "elválni". Már majdnem elaludt, sőt egyszer el is aludt [:)] de közölte, hogy ő nem megy, mert jó velem lenni és maradni akar és,és,és... :) Még olyat is mondott, hogy szívesen aludna velem, csak úgy minden nélkül. Elmagyarázta, hogy valójában azért nem keresett úgy 4 héten keresztül, mert tényleg nem biztos abban, hogy készen áll erre, vagy hogy én nem bántom-e meg őt és ő nem akar engem. Szépen elmeséltem neki, hogy a játék lényege a fájdalom és olyan nincs, hogy nem bántjuk egymást. Nekem esett legalább olyan rosszul, hogy felszívódott, mint ha bolondít egy hónapig, aztán hirtelen közli, hogy boccs, mégse. Mert így nem mondott semmit, csak eltűnt. Aztán az is elég rossz, csak a kettő másfajta fájdalom. Ez így elég zagyva, de ott el tudtam mondani. A lényeg még mindig nem ez. :) Hanem, hogy már sikerült észrevennem, felfognom, hogy közel nem olyan tökéletes, okos, szép, kedves, aranyos, jó természetű, mint amennyire idealizáltam magamban, mikor kapaszkodóként láttam. Egész odáig eljutottam, hogy valószínűleg egy kapcsolaton belül még kifejezetten idegesítene is, egy-két tulajdonsága...

De én ilyen buta, csakazértis meg csakazértse lány vagyok...mindenképpen el akarom érni, hogy komolyan vegyen és komolyan akarjon. Ezzel, nos, csak az a probléma, hogyha nekem ilyen gondolataim támadnak, akkor nemhogy kivitelezem, de mire elérem, addigra nekem már nem igazán jelent semmit a dolog és ha ez itt is így lesz, akkor tényleg úgy jár, amitől fél, hogy összetöröm.

Főleg, hogy hétköznap nem nagyon ismerem be senkinek, de nem vagyok én jól, csak azt hiszem... még mindig nagyon meg vagyok zuhanva, az emlékek nem hagynak el. Főleg, mert nem is engedem... :S

A kérdés így nyitva marad és meglátjuk keres-e még valamikor, és ha igen, akkor 5 héten belül-e... :D

Nyissunk mondjunk egy linkkel, mert szép szám, meg mert szeretem Fankát, meg mert megnyugtat, meg mert csak... :)

https://www.youtube.com/watch?v=kvfazsP3eGM

 Folytatnám mondjuk egy idézettel, szintén egy remek kis rap/hiphop számból, melynek a témája állandó vesszőparipán, de ez van, aki ismer tudja miért:

" Kirívóan józanul, már-már idegen a helyzet,

ahogy pár egyforma fickó, épp arra gerjed,

ahogy pár egyforma lány, szívószálat tekerget,

pár egyforma italban, amit a pasijuk rendelt meg...

ők egyfajta standard-ek, a szabvány, a minta,

mintha el lenne tiltva, az egyediség titka,

egy-két lélegző, kefélő, emberi sablon,

akik ugyanarról beszélnek, ugyanolyan hangon,

mind ugyanazt szeretné, mind ugyanarra gondol,

mind ugyanoda vágyik, ugyanolyan okból,

ugye eleged van már, az ugyanilyenekből,

na ugye? - én is ugyanúgy, megőrülök ettől..."

Álljon itt ennek is a linkje, mert a teljes zenét érdemes meghallgatni, hogy megértsük a lényeget. :)

<<Magányból és könnyből, láncot fon a Bú...
Hű szolgája, a Mélységnyi Bánat, lassan
nekem ront, s letarol.
Könnyű a dolga. Hagyom magam.
Súlyos a béklyóm... ami sárba ragaszt.
Fekete köd borul körém: Rád emlékszem.
S mint álmos méz-pók tapadós csápjai,
Kinyúlnak felém kín-szavaid...
Iszapos csillaggá csordulva üzenik:
Hogy... nem szeretsz... Kedvesem.>>

Na valahogy így... :(

Hiányzik egy részem. Én nem bírom, én nem lehetek nélküle. Vagyis én már nem lehetek. Új embernek kell lenni. Sosem leszek, lehetek újra önmagam. Az az önmagam, aki mellette voltam. Nem tudom mi volt benne a plusz, amitől minden más lett, de az biztos, hogy sosem találkoztam még ehhez foghatóval. De van úgy, hogy semmit nem tehetünk.

Belegondolni is rossz, hogy őszintén azt remélem, egyszer boldog lesz. Nyilvánvalóan nélkülem. Egyértelműen mással. Ki tudja, lehet neki is volt már azóta valami, valakivel...És ha volt? Mi közöm hozzá? Semmi. Igazából még örülnöm is kellene, hiszen ezt én kívántam így...

Persze ilyenkor nem jönnek a szavak. Legalábbis nem úgy, ahogyan azt én szeretném. Nagyon nehezen tudom leírni, úgy ahogy bennem van, mekkora fájdalom nélküle nemhogy életben maradni, de élni.

Tegnap még az sms-emre sem válaszolt, szóval igazán nem tudom már mi van. Remélem sikerült tovább lépnie, de azt hiszem én itt ragadtam a két dimenzió között...