Most leírnám egy ismerősöm pár sorát ide. Amennyire ráérez a problémára, az nagyon ott van. Egyet tudok vele érteni, nagyon... :(

" Minden klappol. Család, barátok, szerelem. Természetesnek tűnik. Aztán egyszer csak változnak a dolgok. Mindenki elmegy. Továbbtanulás. Szerelem? Jó amíg van. De kétélű fegyver… Azt hiszed: Ő az. Tényleg azt hiszed. De aztán vége. Nem egy három hetes kapcsolat. Már része az életednek. Furcsa, hogy nincs. Előveszed a telefont, írsz már egy sms-t neki, hogy mizu. Aztán észreveszed, hogy nincs is kinek. Hirtelen, mélyen, élesen beléd hasít. Egy villám, egy frontális ütközés. Röhögsz: „Jófiu, de kasu vagyok!” De ez nem boldog mosoly. Nagyon nem… Jól érzed magad. Nagyon is. Furcsának is találod, azt hitted rosszabb lesz. Aztán telik az idő. Rosszabb lesz… Folyton nézegeted. Pedig tudod, hogy az nem tesz jót. De akkor is… Nem bírod megállni. Már-már ellenőrzöd. Családi állapot nincs-e már újra kapcsolatban. Arra gondolsz: vajon Ő megnéz néha?  Elképzeled mással. Mással boldog. Nem veled. De a legszarabb; ez így helyes. Egyszerre düh, elkeseredettség. Felfogod: túllépett rajtad. Barátokkal beszélgettek egy-két sör mellett. Egy-két-három-négy-öt-hat-hét… Szóba jönnek a nők. Hallod a rosszabbnál rosszabb tapasztalatokat. Nem bántásból mondják. De azért bogár ül a füledbe. Lehet, hogy másért hagyott el? Talán megcsalt? Áá, Ő nem olyan. A szemedbe csak nem hazudott. De akkor is… Annyi ilyet hallani. Egy szilánk az agyadban. Megőrít. Nem sajnálod, hogy vége. Tényleg nem. Örülsz, hogy ismerted. De kegyetlenül hiányzik. Nem tudod magad mással elképzelni. Nem tudsz szebbet elképzelni. Pedig nem a legszebb a világon. Tudod, hogy vannak szebb nők. Sokkal szebbek is. Látsz is, ismersz is, nem is egyet. De nem hiszed el. Van akivel jobb is lenne. Nagyon jól tudod. De akkor sem hiszed el… Hiányzik a szerelem. Kellene valaki. De ki? Csak Ő kéne. Lehetne kisezer csajod. De akkor is… Többet nem akarsz szeretni. Aki szeret mindig rövidebbet húz. Ha nem szeretsz, nem tudnak megsebezni. Jó taktika. Annak tűnik. Tudod, hogy ott vannak a barátaid ugrásra készen. Ott a családod. Teérted. De akkor is… Hol szar kedved van, hol nagyon jó. Ez utóbbi egyre többször. Lassan. De egyre többször. Ha eszedbe jut Ő, fáj. Ha eszedbe jutottok Ti, mosolyogsz. Rakd össze… Ki érti? Semmi sem tart örökké. Pláne az első szerelem nem. 100000-ből egy igazán. De inkább most legyen ez, mint három, vagy öt év után. Egyre biztosabban érzed: jobb ez így. Fiatal vagy. Előtted az élet. De hiányzik… Még jó, szeretted. Még talán szereted is. Arra gondolsz: megérte? Meg bizony. De akkor is… Miért kapod ezt? Nem tudod. Kéne a szerelem, de félsz tőle. Hiszel benne, de gyűlölöd…Nem akarok jó ember lenni, jószívű, rendes, őszinte, hűséges, érzelmes. Bunkó, szemét, lenéző, hűtlen akarok lenni, mert nekik sosem fáj semmi, talán még sikeresebbek is. De úgysem fog menni. Ilyen vagyok. Sajnos ilyen. Mindig azok járnak jól akik nem érdemlik meg. Ezt nem fogom sosem megérteni."

Mindenki fordítsa le nyugodtan magának. Fiúként, vagy lányként, de mindenki, aki valaha csalódott, érti.