Mindig sokat elmélkedtem a fájdalomról. Még jó, ugyanis, a világ legihletőbb dolgának tartottam. Volt egy sérülésem, volt min lovagolni, ezer témát lehetett vele behúzni és körbejárni. Rögvest én lettem a világ legkreatívabb embere. :) Azt hittem mindig így marad, de tudhattam volna, hogy az érzés intenzitásának csökkenésével változik a munkakedvem is. Újra boldog lettem, elfelejtettem a sérülést és láss csodát, körülbelül egy évig egy sort sem írtam, magam mindemellett kreatív művésznek tartva. :)Persze, ha kicsit belegondolsz, furcsa is kimondottan probléma nélkül írni. Képzeld csak el Carrie Bradshawt. Ugye, hogy igazam van, amikor azt mondom, hogy bizony, ha lenne élete és épp semmilyen problémája nem lenne a kapcsolataival, a magánéletével, a világgal, vagy egyáltalán, akkor dehogy is ülne le minden eset a laptopja elé és kezdene elmélkedésbe. Az idő alatt mennyivel sokkal inkább élné az életét, vagy még inkább aludna, hogy kipihent legyen, mint minden rendes ember. De lássuk be, ez legalább annyira bizarr, mint elképzelni, hogy Carrie egy pohár bármilyen ital nélkül ül le írni.
Egy a lényeg, a sérülés kell, ugyanis roppant kreatív leszel tőle, a pia meg azért kell, hogy okos is legyél, mert butasággal kreatívkodni, nem túl nyerő iparág, bár néha úgy tűnik, sok pénzt lehet vele keresni. :D
Most egyéb iránt jól vagyok. Szóval a fájdalom hiányzik, de sebaj, motiválom magam máshogy, bár valószínűleg kevesebbet írok majd. A sérülés persze megmaradt, de kicsit sem bánom, ugyanis építkezem belőle és különben is, ha nem lenne, mit olvasnál most? :)
