Key Site

Sokat vacilláltam ezen a bejegyzésen. Hogy megírjam-e, vagy hagyjam még érni...mondjuk holnapig. Ám mindig azon vagyok megrémülve, hogy annyira döbbenetesen gyorsan változnak az érzéseim, hogy esetleg az ami ma annyira égetően bennem van, hogy gyakorlatilag szétveszít, holnapra…

Hihetetlen mennyi gyáva ember él ezen a Földön. Megijedni egy megszokás miatt kialakult hiánytól, és elmenekülni valami elől, ami talán működhetett volna, gyávaság. Ebben a világban az önzőség börtönében élünk. Mert ÉN akarom, mert ez NEKEM jó, mert ez NEKEM járna, mert…

Az, hogy újra dobog a szívem, egyszerűen mindent megér. Megéri, hogy bár ha picit újra össze is törik, de ver. Érez, beleremeg, szeret, bizsereg. Ennyi idő kellett. Vagy, ha nem is a jó, de egy megfelelő ember. Kegyetlenül szenvedek mellesleg, tegnap óta semmit nem hallottam róla.…

Nem adom magam félig. Vagy teljesen, vagy sehogy sem.

Nem is tudom, honnan kezdjem… ma újra találkoztunk. Azt hittem ő biztosabb ebben az egészben, mint én. Most úgy tűnik, hirtelen én lettem biztosabb. Kicsit úgy érzem túl nyílt voltam. Kimondtam, hogy érzek valamit, kimondtam, hogy hiányzik. Talán nem lett volna szabad, talán ettől…